Mi is a rádiós tájfutás?
A ma már "rádiós tájékozódási futásként" ismert sportág magyarországi múltja 1929-re nyúlik vissza. A korabeli "rókavadászok" elbeszéléséből a mai versenysporttól egy meglehetősen eltérő, elsősorban rádiótechnikai versenyág képe rajzolódik ki. Ők még igazi amatőrök voltak, kivétel nélkül mindenki saját készítésű vevőkészülékkel állt rajthoz. A készülékek rádiócsövekkel működtek, igen rossz mechanikai állóképességgel, s az áramellátást is csak nagyméretű elemekkel tudták megoldani, amit hátukra szerelve cipeltek a verseny ideje alatt.
A korabeli versenyzőknek, számukra teljesen ismeretlen terepen, a rajthelytől egy 3 km-es sugarú körön belül elhelyezett adót kellett megkeresni. Ez az adó volt a "ravaszdi róka", amelynek igazán a róka ravaszságával kellett rendelkeznie, hiszen rajta állt, vagy bukott a verseny sikere. Ha jól álcázta magát, akkor megtalálása igazi élménnyé vált a vadász számára.
Az adókeresés lényege azon alapszik, hogy egy rádióállomás helyének iránya megfelelő vevőkészülékkel meghatározható. Az adás időtartama alatt végzett mérés megadja azt a vonalat, amelynek valamely pontján helyezkedik el az adóállomás. Ha az első mérőhelytől távolabbra is végzünk mérést, a vétel iránya a két mérés helyén különböző lesz. Az eltérés szöge, és a mérések közötti távolság pontosan meghatározza az adó helyét. Ezt a módszert tengeren, szárazföldön és a levegőben egyaránt széleskörűen alkalmazzák. A versenyeken speciális irányérzékeny vevőket használnak. Fontos a viszonylag egyszerű konstrukció, a gyors kezelési lehetőség, a fokozottabb igénybevétel - időjárás, terep okozta rázkódás - miatt a megbízhatóság növelése. A hordozhatóság követelménye arra ösztönözte a konstruktőröket, hogy a méreteket minimálisra csökkentsék. Az amatőrök érdeklődésüknek megfelelően két különböző versenyszámban indulhattak: rövidhullámon, ahol a hullámhossz 80 méter, és megközelítőleg a föld felszínén terjed, valamint ultrarövid hullámon, ahol a hullámhossz 2 méter, és a terjedési tulajdonságok a fényéhez hasonlóak. A terjedési tulajdonságok különbözősége miatt a két versenyszámban alkalmazott mérési módszerek különbözőek, és ezek a versenyszámok mind a mai napig fennmaradtak. E kategóriáknak mindig is voltak specialistái, de ma már általános, hogy mindenki mindkét versenyszámban versenyez.
Magyarországon 1957-től rendszeresen rendeznek országos bajnokságot ebben a sportágban és először 1964-ben rendeztek nemzetközi versenyt 6 ország részvételével, mely igen nagy elismerést aratott a résztvevő országok között jó szervezettségével, és hibátlan technikájával. Nemzetközi versenyen itt állt először magyar versenyző a dobogó legfelső fokára. Az évek során szerencsére bőven akadt követője. Az 1971-től 2 évenként megrendezésre kerülő Európa-bajnokságon, majd 1980-tól már világbajnokságon mindig állt magyar versenyző a dobogó valamely fokán. A hajdani "rókavadászatból" kifejlődött rádiós tájékozódási futás igazi versenysporttá nőtte ki magát, amelyet a legnagyobb, és legszebb "stadionokban", az erdőkben, hegyekben rendeznek.
A versenyterep kijelölésénél fontos szempont, hogy elhelyezhessünk 5 db adókészüléket oly módon, hogy a maximális légvonalbeli versenytáv helyes keresési sorrend esetén 6 km legyen, és a szintkülönbség a 200 métert ne haladja meg, valamint legyen lehetőség start- és célhelyek berendezésére. Az 5 irányadó ötpercenként ismétlődő periódussal, egymást követő 1-1 perc, sugárzási időtartammal, azonos frekvencián működik, különböző speciális morzejelek sugározva. A céladó folyamatosan morzejeleket sugároz, de más frekvencián úgy, hogy a többi a jeleit a terepen sehol sem zavarhatja. Az öt adót tetszőleges sorrendben a lehető legrövidebb időn belül kell megtalálni és befutni a célba. Megtalálásuk igazolása versenyzőkartonon történik az adóknál elhelyezett bélyegzőkkel. Manapság, már ez is elektronikus úton történik, ahol az eszköz a megtalálás pontos időpontját is rögzíti.
Az irányérzékeny vevőkészüléken kívül felhasználható segédeszközök: tájfutó térkép, melyen jelölve van a verseny rajt és célhelye, iránytű, rajzeszköz, vonalzó, szögmérő. A magyar versenyzők számtalan EB és VB érem birtokosai, ahol egyéni, továbbá az egyéni teljesítmények alapján értékelhető csapatversenyt rendeznek.

A vakok és gyengénlátók részére Magyarországon most fogunk első ízben rádiós tájfutó versenyt rendezni. Amelyet a Nyírségi Látássérültek Egyesülete, a Magyar Rádióamatőr Szövetség Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szövetsége és a Városi Rádió Klub Sportegyesület Nyíregyháza, a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával 2010. június 30. és július 2. között rádiós tájékozódási "futóversenyt" rendez, "Irány a hangok után" mottóval Nyíregyháza-sóstógyógyfürdőn a Múzeumfalu területén.

Ennek a szabályai jelentősen eltérnek klasszikus rádiós tájfutó versenytől. Ezeket a szabályokat a résztvevők adottságaira, hiányosságaira formáltuk úgy, hogy a élvezzék a versenyt, és a testi épségük ne legyen veszélyeztetve.

Rádiós tájékozódási futást a vakok és gyengénlátók között is szeretnénk népszerűsíteni. Úgy gondoljuk, hogy ez is hozzásegítheti a vakokat és gyengénlátókat ahhoz, hogy egészségesebben éljenek, többet legyenek friss levegőn, többet mozogjanak, és még össze is mérhessék ügyességüket egymással.

A verseny lebonyolítását az alábbiak szerint képzeljük el:
A versenyt sík, nyílt terepen, /pl. futballpályán vagy mezőn/ rendezzük ultrarövidhullámon. Azért ezen a hullámsávon, mert itt kézenfekvőbb a vak résztvevők részére az, hogy a legerősebb hang irányába kell menniük. Itt elegendő a készüléket a legerősebb hang irányába fordítani és máris indulhat a versenyző az adó keresésére.
A versenyterepen 3-4 db. rádióadót kell speciális rádió vevőkészülékkel a lehető leggyorsabban megkeresni a résztvevőknek. Az adók felváltva 30-30 másodpercig működnek. Minden rádióadó sajátos morzejelet sugároz, amivel meg lehet különböztetni őket egymástól.
A versenyzők az indulás után sorban meghallgatják az adókat, megjegyzik az irányukat, majd tetszőleges sorrendben elkezdik az adók keresését. Ahogy közelednek az adóhoz, azt egyre hangosabban hallják.
A biztonságos versenyzéshez a minden versenyző mellé, kísérőt biztosítunk, aki a versenyzőt csak abban segíti, hogy ne ütközzön más versenytőkkel, és a pályán esetleg előforduló tereptárgyakkal. A rádióadókat a vevőkészülékek segítségével legalább 2m-re kell megközelíteni, ezt a segítő jelzi a versenyzőknek. Ezután elindulnak a következő adó irányába. A rádióadók keresési sorrendje tetszőleges. A versenyzők indítási sorrendjét sorsolással határozzuk meg.
Aki a legrövidebb idő alatt találja meg az adókat, az nyeri a versenyt. Az eredményszámításnál a megtalált adók száma az elsődleges. Az adók megtalálására adott időt maximáljuk! Minden versenyző az 1-es számú adó jeleire indul.
A pályán egyidőben maximum 5 versenyző lehet, a balesetek és az összeütközések elkerülése miatt. A soron-következő versenyzőt addig nem indítjuk, amíg a pályán 5 versenyző van. A versenyt két külön kategóriában tervezzük megrendezni. Az egyikben a látásmaradvánnyal bírók (gyengénlátók) indulnak, a másikban a vakok versenyeznek.
Ennek a versenyformának még nincs hagyománya, senkinek nincs ilyen versenyzési és rendezési tapasztalata. Azt kérjük, hogy kérjenek segítséget a rádióamatőröktől, rádiókluboktól, és mindenkitől, akinek van tapasztalata, vagy a rádiós tájékozódási futó ismerete, hogy segítsék a vakok és gyengénlátók helyi szervezeteit a felkészülésben. Hasznos információkat lehet találni a http://www.ardf.hu/ honlapon. Lehet segítséget kérni ennek a weboldalnak a fórum rovatán, vagy Tőlem is az mvenczel@c2.hu email címen.
Reméljük, hogy a versenyfelhívás felkelti az érdeklődését a helyi szervezeteknek és élvezetes jó versenyt fognak egymással vívni a résztvevők. Reméljük azt is, hogy hagyománnyá válik, meghonosodik ez a versenyforma Magyarországon és talán nemzetközi szinten is meghonosodik ez a versenyforma.

Mindenkinek jó felkészülést kívánok!

Találkozzunk, Nyíregyháza-Sóstófürdőn a Múzeumfaluban 2010. június 30. és július 2 között a versenyen.

Venczel Miklós, a Magyar rádiós tájfutó szövetségi kapitánya.